más néven: fogyasztói társadalom
Mai világunkban él egy jól álcázott hazugság, úgy hívják: információs társadalom. Az újságírók, gazdasági, politikai és közéleti szereplők évek óta azt szajkózzák, hogy ez milyen marha jó dolog, hiszen ma már a TV, az újságok, a mobiltelefon és az internet segítségével bárki lehet jól informált, és bármilyen hasznos, számára fontos információhoz hozzáférhet.
A valóság azonban sajnos nem ez. Ez egy ocsmány, cinikus hazugság, amelyre egy álságos és hazug világ épül. A valóság az, hogy az emberek egyre inkább el vannak veszve a hiteltelen, manipulatív, gagyi, vagy egyszerűen téves (ál)információk tömkelegében. Az emberekre zúduló és gyorsan változó információk mennyisége ma már messze meghaladja a feldolgozhatóság határát. A politikusok a leghajmeresztőbb meséket adják el választóiknak, akik így lassan úgy érzik, nem is igazán választanak, csak szavaznak. A nemzetközi pénzvilág meghatározó szereplői rendszeresen manipulálják a tőzsdéket és a pénzpiacokat, és a kisbefektetők átverésével, az ő kárukra vágják zsebre mesés luxusprofitjukat.
Könnyen eltévedhet az ember akkor is, ha a közigazgatás, a jog, az adózás, vagy az egészségügy útvesztőiben kell(ene) kiigazodnia. Egyik helyen éveken át tartó bizonytalan pereskedés és adminisztrációs macera, a másikon vége-hosszat nem érő kivizsgálások, és kilométeres műtéti várólisták várnak rá. És természetesen mindenütt beleütközik a korrupció mindenen átmászó, nyálkás csigájába.
Nem jobb a helyzet az oktatásügy területén sem. Az oktatási intézményrendszerünk nagy része évtizedekkel az események mögött kullog, frusztrált, alulfizetett tanárokkal, elavult, alulfinanszírozott intézményekkel. A mai középiskolás diákot először nem készítik fel a pályaválasztásra, majd kiderül, hogy az általa választott felsőoktatási intézménynek semmi köze a minőséghez - és a munkaerőpiaci igényekhez.
De dől a hülyeség és a manipuláció a reklámokból, filmekből, szórakoztató és "hír" műsorokból, valamint az internetről is. Téves, hamis és torz ideálokat táplálnak az emberekben, alattomos módon felpiszkálják a legönzőbb, legprimitívebb vágyaikat, sőt mesterséges, felszínes "álvágyakat" is gerjesztenek bennük. Ennek célja természetesen az, hogy végül fogyasztásra (értsd: pénzköltésre) serkentsék őket. A kereskedelmi média mai színvonala olyan mélyre süllyedt, hogy csillagászati távcsővel alulról kénytelen megnézni a bányabéka seggét is.
A megtévesztésben és a félretájékoztatásban élen járnak a bankok, biztosítók és egyéb pénzintézetek is. A bank messziről virító, piros betűs hirdetésben 11%-os kamatot hazudik az ügyfeleknek, amiről aztán kiderül, hogy a teljes hároméves futamidő alatt, a kamatadó levonása után, éves átlagra csak 5,5%, ami még az inflációt sem éri el... A boldog ügyfél hitelt vesz fel gépkocsivásárláshoz, 0% önerő, hurrá! És pár év múlva az illetőnek lesz egy olyan használt gépkocsija, amely feleannyit sem ér, mint amennyivel még tartozik a banknak.
És természetesen a legkevésbé sem lehet szemrehányást tenni a Kedves Bepalizott Ügyfeleknek. Mégis honnan tudnák ezeket? Van komoly pénzügyi kultúra, oktatás az országban? Hol tanultak tőkefelépítést, megtakarítási, befektetési, hitelezési ismereteket? Az iskolában? Vagy a Kádár-rendszerben felnőtt szüleiktől?
Az aljas, megtévesztő marketingstratégiákkal szemben a magyar átlagpolgár totálisan védtelen és kiszolgáltatott. Tanulságos megfigyelni a kozmetikai és szépségipari cégek reklámjait. "Az XY hidratáló krémtől az Ön bőre 87%-kal simább, 76%-kal feszesebb, és 94%-kal rugalmasabb lesz, mert a mifidoxin-extranátum koncentrált aktív hatóanyagtartalom ezt garantálja, és Ön már két hét múlva 10 évvel fiatalabbnak néz ki." A középkorú nőknek szóló reklámról pedig egy huszonéves modell arca mosolyog (sminkelve és photoshoppal korrigálva). A reklámról ordít az áltudományos maszlag és a megalapozatlanság. A reménykedő hölgy pedig mégis megveszi, mert elhiszi, hogy a reklámról mosolygó hamis ideál talán ezzel a kencével számára is elérhető lesz. Az XY hajlakkok pedig nemcsak esőben és szélben, hanem az ígéretek szerint lassan tornádó közepén, atomtámadáskor, vagy mélytengeri búvárkodásnál is tartanak.
Gondolatébresztőnek érdemes feltenni a kérdést? Jól informált ma az ország lakóinak többsége? Nem. Ők az (ál)információk tengerében eltévedt, súlyosan összezavarodott emberek. Tényleg, az információ érték? Nem. Sokszor inkább kártékony.
Az időben megszerzett, hiteles, személyre szabott, minőségi és hasznos információ ÉRTÉK. De az nagyon. És úgy látszik, ma hazánkban ebből van a legkevesebb.
